Text

Magányos Cowboy

Egy átmulatott hosszú éjszakából,
reggel fáradt fejjel ébredtem fel.
És úgy gondoltam itt nincs már semmi dolgom,
ezért csizmát húztam és nyeregbe ültem.

Hosszú mérföldeket, hegyeket hagytam el,
még a cigarettám is másképp égett el.
Engem nem kisért el senki, 
csak egy öreg sas madár,
csizmám orra mutatta a jó irányt.

Ref

Mit is mondhatna még egy magányos cowboy,
nekem az ég mindíg ugyanolyan kék,
ha néha rossz vagyok hozzád,azt nehogy félre értsd,
azért az élet mindíg ugyanolyan szép.

solo

Megint este lett mikor elértem a várost,
végre megálltam az ajtód előtt,
fáradt voltam úgygondoltam tárt karokkal vársz,
de te szomorúan néztél rám.

S' közben előkerült néhány üveg Whisky,
és te ellazultál néhány csók után,
végre feloldódott köztünk minden ellentét,
de te arra kértél: ne indulj tovább...

ref:

Mit is mondhatna még egy magányos cowboy,
nekem az ég mindíg ugyanolyan kék,
ha néha rossz vagyok hozzád,azt nehogy félre értsd,
azért az élet mindíg ugyanolyan szép.

Mit is mondhatna még egy magányos cowboy,
nekem az ég mindíg ugyanolyan kék,
ha néha rossz vagyok hozzád,azt nehogy félre értsd,
azért az élet mindíg ugyanolyan szép.

azért az élet mindíg ugyanolyan szép

azért az élet mindíg ugyanolyan szép.